A Lyme-kór kórokozója, a Borrhelia Burgdorferi, apró, önálló mozgásra is képes baktérium. A kullancsok kétféle módon terjeszthetik. A leggyakrabban a kullancs a nyálmirigyében lévő kórokozót a csípés során, a vérszívás előtt a nyálával juttatja be a kórokozót. Az újabb kutatások szerint azonban a Borrheliák a kullancs ürülékével is bőrre juthatnak, amíg a kullancs a csípés helyét keresi. A bőrre került kórokozó önálló fúrómozgása révén jut át a bőrön.
Első tünetek
Az első tünet a bőrön megfigyelhető vörös folt. A kórokozó bejutását követően néhány napon belül jelentkezik, általában 1 héten belül el is múlik. A kutya ekkor láztalan, a terület nem viszket, így a szőrrel fedett bőrön az esetek jelentős részében ezt nem észleljük. 2-3 héttel a fertőződést követően kissé emelkedett testhőmérséklet és enyhe sántaság jelentkezik, de az izületekben ekkor még nem látható, tapintható komolyabb elváltozás. Ez a fázis sem tart hosszú ideig, így általában mire a gazda állatorvoshoz vinné kutyáját, kedvence már ismét tünetmentes. Ekkor a beteg vérében általában már van kimutatható mennyiségű ellenanyag a Lyme-borrhelia ellen, ami lehetővé teszi a betegség laboratóriumi vizsgálatát. Pozitív esetben 4.6 hétig tartó antibiotikum-kúra javasolt.
Ezt követően – ha a kezelés elmarad – a baktériumok a szervezetben különböző helyen telepednek meg. Leggyakrabban a nagy izületekbe jutnak. A fertőződést követő 6-12 hét után az izület fájdalmassá válik, aminek következtében erős sántaság figyelhető meg. A könyök illetve térd esetében látható, tapintható az izületi nedv felszaporodása miatt kialakuló duzzanat. Az izületekben a kórokozó „elbújik†az immunrendszer elől, mert a szervezet által termelt ellenanyagok az izületbe nem jutnak be. Hasonló a helyzet az antibiotikumokkal is: sokkal magasabb adag, és hosszabb kezelési idő szükséges ebben a stádiumban. Előfordulhat az is, hogy az izületetben felszaporodó foolyadékot le kell szívni, és ekkor a gyógyszerek közvetlen az izületbe juttathatók.
Gyakori, hogy az izület-gyulladás csak enyhe, vagy nem is észlelhető, és a fertőzésre csak egy nem gyógyuló, vagy visszatérő torokgyulladás hívja fel a figyelmet. A kórokozó megtelepedhet a központi idegrendszerben is, aminek következtében hasonló görcsrohamok jelentkezhetnek, mint epilepszia esetében.
Amennyiben a Lyme-kór lehetősége a kórelőzmény (a tulajdonos által észlelt elváltozások) és a tünetek (a vizsgálat alkalmával észlelt elváltozások) alapján felmerül, vérvizsgálat szükséges a fertőzöttség kimutatására. Többféle Lyme-teszt létezik, amelyek egy vagy több, a beteg szervezete, vagy a kórokozó által termelt fehérje kimutatásán alapul. Minél több fehérjét vizsgálunk, annál biztosabb (specifikusabb) az eredmény, de annál drágább is. Ma már van lehetőség a Lyme-Borrhelia genetikai anyagának kimutatására is (PCR vizsgálatok). Ezt főként a kutyán talált kullancsból, vagy a leszívott izületi nedvből érdemes elvégeztetni.
Az időben megkezdett antibiotikumos kezelés legtöbbször eredményes. Minél később kezdjük meg a kezelést, annál több szövődményre számíthatunk.
A betegség ellen védőoltással és a kullancsok távol tartásával védekezhetünk. A védőoltást az első évben 2-3 hét különbséggel összesen két alkalommal célszerű beadatni. Ezt követően minden tavasszal, a kullancsok megjelenése előtt érdemes az ismétlő oltásokat elvégezni. (A kullancsok elleni védekezésről itt olvashat.)
|